Már említettem hogy eltanácsoltak az egyetemről. Ez egy vicces történet. De inkább nem mesélném el.

Gondoljatok bele. Eljövök tanulni pár száz kilométerrel arrébb, itt élem 3éve az életem, itt van mindenem, mindenkim. A család persze otthon, de én már kirepültem egy ideje, persze visszamehetek akármikor de nem fogok. Kirepültem, és ez így van rendjén. 3 dolog van ami itt tartott, egyetem, meló, és az életem. Az egyiket elvesztettem, és ez hatalmas kihatással van a másik kettőre is. De mentem ami menthető.

Fél évet kell túlélnem. Fél évet kell úgy eltöltenem hogy ne jöjjek ki mínuszban a dologból. . Itt leszek, dolgozok a  megszokott helyen, és rövid időre pályát váltok, ami talán nincs is olyan messze a jelenlegi "szakmámtól" najó, de.. kurva messze van, de egy kis kiegészítés. És az is lehet tetszeni fog, mert a téma alapvetően hasznos, és érdekel. Oké hogy papírral amit majd megszerzek(hogy őszinte legyek leszarom hogy meglesz-e) semmit nem fogok kezdeni. De jelenleg kell a túlélésért.

Az ilyen helyzetben jön rá az ember hogy mit is hagyna itt. Ó kaptam én már olyan ajánlatokat hogy 2évig tudnék ingyen lakni másoknál és hasonlók. Rengeteg segítség hová forduljak és mit csináljak ilyen esetben, nagyon sok megnyugtató szó, és hasznos tanács. Ezért csak 2órán át voltam kétségbe esve, utána jöttek a 40perces "oké, most ez és ezt fogod csinálni" telefonok.

Maradok, dolgozok, tanulok, és folytatom tovább az életem. Szeptemberben pedig megint egyetem, és folytatom ott ahol abbahagytam.