Amíg nem vagy közvetlenül benne egy dologban addig rohadtul nem látsz belőle semmit. Elmentem egy OKJs képzésre, őszintén megmondom.. diákért szotyizni egy fél évet. És meglepően mondom nagyon tetszik. Alapból a szakma sem áll távol tőlem, de a légkör ami ott fogadott, esküszöm trópusi szigeti nyaralás az egyetemhez képest.

Itt vagyok valaki. Itt foglalkoznak velem. Itt ember számba vesznek. Aki egyetemre jár az tudja hogy az esetek nagy részében, mindenki csak 1 a 100-ból. Még én is csak 1 voltam a százból amikor már 3fős óráim voltak, egy nagyon kis létszámú tagozatos és azon belül egy még kisebb létszámú szakirányon. Nagyon kevés tanárom volt, aki foglalkozott úgy úgy tényleg a diákokkal, akinek érdeke volt hogy te ezt tudd és aki embernek tekintett. Kevés volt, de azokat mai napig tisztelem, és minden szavukat úgy hallgatom, tanulom mintha szentírás lenne. De itt, megértik ha dolgoznod kell suli mellett (egyetemen szó szerint kiröhögnek, nem dolgozol, nappalis vagy, kapsz az egyetemtől pénz, csak kérdem én hogy maradjak életben havi 20 ezerből?), nem néznek rád nagyon csúnyán ha nem tudsz valamit és megkérdezed, hanem kisiskolás módon elmagyarázzák, és eddig egy óráról sem jöttem haza nyitott kérdésekkel. És pont ezért, nagyon régóta érzem azt megint hogy hahó, nekem van szabadidőm. Persze egyetem mellett is volt, mert csináltam magamnak, de azt úgy egy pár dolognak a rovására. És persze az se hátrány hogy a gyakorlati képzések, a szó szoros értelmében azok.

A társaságban is kellemesen csalódtam. Félte hogy kis friss érettségizett pávagyerekekkel leszek összezárva. És nem, velem egykorú értelmes emberek, akik nem mennek egyetemre(mert tényleg minek?:D), és szeretnének egy hasznos szakmát tanulni. s nem anyuci szoknyája alól szaladtak ki, és nem oda bújnak vissza órák után. Hanem szépen építgetik az életüket tégláról téglára miközben megszerzik az "a papírt".

A gakorai órák kicsit nehézkesek számomra, mert még mindig egy gyenge nő vagyok, aki fizikailag nehezen vitelez ki dolgokat. Zártszelvényt fűrészelni, kézi fűrésszel, úgy hogy előtte egy deszkát ne vágta ketté, kicsit megerőltető és nehéz volt. De majd belejövök.

Lényeg a lényeg, tetszik, élvezem, kezd kialakulni olyan dolog is ami "egyetemista koromban" sosem létezett, a bioritmus, és a tényleg szabad szabadidő.  Be fogom ezt is fejezni séa z egyetemet is. Csak még nem tudom pontosan hogyan, de ebben segítségemre lesz az a dolog hogy esti tagozat.