Igen kések a versennyel.

Egy nagyobb esemény apró szervezőgárdájának az egyik kulcsa vagyok, az a héten lemegy.  Több hete erre készülünk gőzerővel, és én személy szerint már nagyon nagyon vártam. Végre meglesz a munkánk gyümölcse, és elvezhetjük azt amit hetekig szerveztünk. De mint pár órája megtudtam nélkülem fogják élvezni a többiek.

Elhunyt ma délután nagyapám, és haza kell utaznom. Azt sajnálom hogy több mint 2hónapja nem láttam mert azt a kevés időt amit otthon töltök ő máshol tölti általában. Otthon ugye járni kell az ilyenkor szokásos köröket, meg kell adni a módját egy halott elbúcsúztatásának. Ezzel kapcsolatban még nem ütött be annyira, fapofával pislogok körbe a világban, de ahogy ismerem magam pár napon belül fuldokolni fogok a könnyeimtől.

A szobatársam, hatalmas nagy pácban van, és ha 3 évig együtt élsz valakivel és barátok vagytok akkor azért az ilyen eléggé megvisel. Egyszerűen olyan a helyzete hogy a büdös életben nem fogom átérezni úgy igazán (és őszintén szólva nem is remélem hogy velem is megtörténik), és nem tudok neki semmit sem mondani, pedig a padlóról kaparja fel az életét ami még tönkre se ment annyira mint amennyire mehetne.

De az a hét is húzós lesz mert miért ne. (+tesóm ballagása)

Szóval sorry pofátlanság több mint egy hónapig húzni, na de ez van :)