Egy pár helyen látom hogy bánnak az emberek azokkal szerencsétlen képekkel a blogjukon. Ehhez fűznék hozzá pár szót, hogy milyen képeket és milyen formában válasszatok a bejegyzéseitekhez. Magukról a galériákról, és arról hogy miért fontos a képek minősége itt írtam korábban. 

Ne legyen előre effektezett, durván kiszínezett kép.

Van egy képed, tetőtől talpig zöld, és piros keretet szerkesztesz neki ps-ben. Megy a design-hez? Pipa. Jól néz ki? Pipa. De mi történik akkor ha egy teljesen más felépítésű és színvilágú design-t akarsz felrakni az oldalara?  Ha valaki rábukkan a régebbi bejegyzés képeidre, akaratlanul is elkapja a „csorba esett a jó ízlésemen” hányinger, ha meglátja a kék-rózsaszín design mellett a zöld-piros agyonmaszkírozott képeket.

Mi erre a megoldás?
A képet csak javítsuk, és ne effektezzük és színezzük, fényerő kontraszt minden mehet rá, de onnantól kezdve hogy a fehérből sárga lesz, az már egy durvább képmanipuláció. A kép legyen élesebb, jobb minőségű, csak hagyjuk meg az alap színkészletet (úgy nagyjából :D), illetve ne mossuk el, vagy takarjuk el részlegesen különböző effektekkel.
A CSS manapság nagyon sokat enged a képek „helyi” szerkesztésének, számos effektet rakhatsz rájuk, színezheted, keretet adhatsz hozzá. És máris design barátabbak lesznek a bejegyzésképeid. 
Itt egy leírás
Egyedül annyi benne a csavar hogy nem konkrétan a képet piszkálod, hanem valamit aminek a háttere a te képed, de alapvetően egyszerű, és szép dolgokat lehet vele csinálni.

A képek mérete

Érdemes meghatározni egy adott képméretet amit mindig használsz, tegyük fel példának 600x300-as képekkel indítod minden bejegyzésed. Ha kis álló képeket akarsz, mondjuk átlag 3-at egymás mellé az a bejegyzésképből kiindulva legyen 100x250. Lehet játszani a méretekkel, annyi a lényeg hogy inkább kicsinyítsd a bejegyzésképeidet, csak legyen elég nagy ha éppen úgy döntesz hogy 1,5x olyan vastag lesz a középső modulod. A különböző képeknek szabj meg egy maghatározott egymáshoz képesti arányt, és tartsd meg magadnak a méreteket. Magyarul ha borítóképet rakok be az ekkora, ha 3 kis képet akarok egymás mellé rakni az ekkora.. stb. És netről leszedett képeket is érdemes első sorban saját tárhelyről berakni a blogodra, másrészről pedig egy meghatározott méretre vágni.
Egy hasznos tipp a méretezésről:

width=”325px” helyett width=”90%”, illetve ajánlanám hogy ugyan ezt CSS-ben egyszerűbb lerendezni.

Amíg nem vagy közvetlenül benne egy dologban addig rohadtul nem látsz belőle semmit. Elmentem egy OKJs képzésre, őszintén megmondom.. diákért szotyizni egy fél évet. És meglepően mondom nagyon tetszik. Alapból a szakma sem áll távol tőlem, de a légkör ami ott fogadott, esküszöm trópusi szigeti nyaralás az egyetemhez képest.

Itt vagyok valaki. Itt foglalkoznak velem. Itt ember számba vesznek. Aki egyetemre jár az tudja hogy az esetek nagy részében, mindenki csak 1 a 100-ból. Még én is csak 1 voltam a százból amikor már 3fős óráim voltak, egy nagyon kis létszámú tagozatos és azon belül egy még kisebb létszámú szakirányon. Nagyon kevés tanárom volt, aki foglalkozott úgy úgy tényleg a diákokkal, akinek érdeke volt hogy te ezt tudd és aki embernek tekintett. Kevés volt, de azokat mai napig tisztelem, és minden szavukat úgy hallgatom, tanulom mintha szentírás lenne. De itt, megértik ha dolgoznod kell suli mellett (egyetemen szó szerint kiröhögnek, nem dolgozol, nappalis vagy, kapsz az egyetemtől pénz, csak kérdem én hogy maradjak életben havi 20 ezerből?), nem néznek rád nagyon csúnyán ha nem tudsz valamit és megkérdezed, hanem kisiskolás módon elmagyarázzák, és eddig egy óráról sem jöttem haza nyitott kérdésekkel. És pont ezért, nagyon régóta érzem azt megint hogy hahó, nekem van szabadidőm. Persze egyetem mellett is volt, mert csináltam magamnak, de azt úgy egy pár dolognak a rovására. És persze az se hátrány hogy a gyakorlati képzések, a szó szoros értelmében azok.

A társaságban is kellemesen csalódtam. Félte hogy kis friss érettségizett pávagyerekekkel leszek összezárva. És nem, velem egykorú értelmes emberek, akik nem mennek egyetemre(mert tényleg minek?:D), és szeretnének egy hasznos szakmát tanulni. s nem anyuci szoknyája alól szaladtak ki, és nem oda bújnak vissza órák után. Hanem szépen építgetik az életüket tégláról téglára miközben megszerzik az "a papírt".

A gakorai órák kicsit nehézkesek számomra, mert még mindig egy gyenge nő vagyok, aki fizikailag nehezen vitelez ki dolgokat. Zártszelvényt fűrészelni, kézi fűrésszel, úgy hogy előtte egy deszkát ne vágta ketté, kicsit megerőltető és nehéz volt. De majd belejövök.

Lényeg a lényeg, tetszik, élvezem, kezd kialakulni olyan dolog is ami "egyetemista koromban" sosem létezett, a bioritmus, és a tényleg szabad szabadidő.  Be fogom ezt is fejezni séa z egyetemet is. Csak még nem tudom pontosan hogyan, de ebben segítségemre lesz az a dolog hogy esti tagozat.

Én ezt úgy felraknám. Csak sajnos képtelen vagyok vállalható fekete CSS-t írni. Így aki kapja marja.

Nagyon sok ember nem barátkozik meg a CSS-el, most pár tippel érkeztem hogyan szelídítsetek meg egy kódot, illetve hogyan induljatok el a tanulással. Ez nem feltétlenül egy olyan dolog hogy leülsz és megtanulod, lehet szépen apránként. Én ez utóbbihoz adnék tippeket, a másikhoz pedig a Google a barátotok ;)

Miért? Mert engem személy szerint rohadtul idegesít hogy minden oldal ugyan úgy néz ki, ugyan azokat a kódokat használja. A sablonkód az egy átmeneti dolog, ami addig van még nem írsz sajátot, nem találsz saját stílust, vagy egy apróbb kilengés amit felraksz mert éppen nagyon tetszik.

Alapszituáció:
Nyitottam egy blogot, szeretném hogy úgy nézzen ki ahogy én akarom. Nem tudok kódolni. Keresek egy sablont amit más csinált. Szép-szép, de nem tökéletes. Viszont ha ez meg ez kicsit más lenne, akkor sokkal jobban fog tetszeni... Egy sablonkód, amit más csinál a saját ízlése alapján az sosem lesz az igazi.

Legtöbb esetben mindenkinél úgy kezdődik/kezdődött hogy apránként írt át egy sablonkódot. Színeket, számokat, egyéb értékeket. Kitörölt belőle dolgokat és nézte mi változik. Ehhez két dolog kell, egy megbízható jól megcsinált sablonkód, és némi akarat hogy egyedien nézzen ki a blogod.
Én ezzel a sablonnal kezdtem, bár itt nem látni de csak apró dolgokat írtam át, itt pedig már leültem a popimra és tégláról-téglára felépítettem a kódot. Sokat segít ha van egy olyan kódod amiről már tudod hogy a sorai egészen pontosan mit csinálnak, minden egyes kis mocsok sor esetében.

Lássuk más színben!

Általában a  színekkel kezdődik, és mikor belenéz az ember egy kódba szemet szúr a color: #f5f5f5 sor és társai. Tehát ezek a varázskaraktersorok a színek? Igen. Gyors gugli miegyébb, keressünk szebbet. Cseréljük ki!
Ha egy kód alapvető színkészletét meg akarod változtatni arra van egy jó módszerem, gyors és egyszerű és egy sem marad ki. A küldetésben hű társad a mezei Jegyzettömb. Kiszűröd a különböző színkódokat, és a futurisztikus keresés-csere funkcióval az összeset kicseréled a te választott színeidre. A módszer pontos és hatékony, és megkímél attól hogy 1percnél több időt szánj a kód "látószögben létezésére".

Lopni ér!

Más sablonkódja, amihez az van írva hogy vihető, ingyen, free, tiéd, neszefussel. Persze a megfelelő krediteléssel (kilinkeled az oldaladra hogy ő csinálta a kódot).
Ötleteket is. Látsz egy nagyon szépen bekódolt szöveget, egy szép betűtípust? Egy szép formázást akárhol? A forráskód nézet mindig adott de nem a legeffektívebb az ilyen dolgok megtalálásához, kicsit sok és ha nem érted hogy mi az a szép elem akkor az életben nem találod meg. 

Ebben a jobbklikk fog nekünk segíteni. A GoogleChrome-ban van egy olyan funkció hogy "Vizsgálat" (biztos van a  többi böngészőben is, csak lehet máshogy becézik) ami kiírja neked hogy ez misoda és milyen formázások vonatkoznak rá, az összes kódrészletet kirakja aminek köze van az adott elemhez.

Végezetül beszéljünk a kreditelésről

Ugye illik kirakni mindazt ahonnan segítséget kaptál és felhasználod. Van az a pont ahol már a kód a sajátod. Viszont mibe kerül egy forrás menü? Pár linkelt karakter valahová? Semmibe. Mindenki aki segített hogy eljuss egy adott szintre érdemel valamit. Ha nem is nevezed meg hogy pontosan miért, illik köszönetet mondani.