... egy átlagos munkanapon.

Szerintem nem túlzás ha azt állítom hogy a fél életemet a tömegközlekedésen töltöm, azon belül is főleg a hőn szeretett 3-as metrón. Komolyan elgondolkoztam azon, hogy lakássá alakítok egy metrókocsit, és így megfelelően beidőzített felkelés után, bármi 10percre lehet tőlem. És nem egy órára vagy többre. Vidéki gyerek vagyok, nem szoktam hozzá ahhoz hogy városon belül órákat kell megtennem hogy A-ból B-be jussak, és persze naponta nagyon sokszor. Ugye a kis OKJ első fele erre a halálf.szán, a másik arra, a meló amarra, én meg persze még amarra lakok. Szóval ha valaki tudja milyen úton-módon alakíthatok lakókocsivá egy üzemben lévő hármasmetró vagont szóljon, szerintem ez egy kitöltetlen piaci rés.

Munka, végre van asztalom (majdnem fél év után eddig is eljutottunk), és az asztallal együtt nőt a teendőim száma is. Ma két megbeszélésem volt a német kollégával akivel együtt dolgozok. Hát.. én meg a külföldiül karattyolás, mutogatás,  makogás, nyelvkeverés, google translater. Elég ciki, arról beszélgetünk amit hónapok óta csinálok, és nem tudom magam kifejezni normálisan, nem érti meg hogy mit akarok, elbeszélünk egymás mellett. Világ életemben az idegennyelv volt a legnagyobb gyenge pontom, eddig úgy el éldegéltem nélküle.. de most egy komoly munkahelyen, ha nem tudod előadni külföldiül hogy miért lopod a cégnél a napod az elég ciki. Főleg hogy a ma délelőtti megbeszélésen a feletteseim kettesben hagytak a bácsival, nem győztem szerencsétlentől elnézést kérni hogy ennyire nem megy, és csak reménykedni tudok abba hogy a nyelvi nehézségeim ellenére azért elégedett a munkámmal.

Szóval egy napom úgy néz ki, hogy mostanság már valamilyen csoda folytán fel tudok kelni (talán az egyetem beszüntetésével sikerült egy olyan dolgot kifejlesztenem hogy bioritmus, de nem kiabálom el..), eljárok edzeni és maximum éjfélkor már csucsuka. Mondjuk az utóbbi pár napban valamiféle fétise lett a telefonomnak az hogy "becsússzan" az ágy mögé, én nem mellékesen ahhoz is hozzászokott hogy néha nem csörög. De mivel nagyjából jön rendbe a beépített vekkerem nem para, és ha reggel nagyon elalszok (nem tudom milyen sámán skill ez) akkor annak köze van ahhoz hogy gáz van a 3-as metróval.

Hazajövök, dirr ágy. Csókolom.

.. az edzőteremben.

Már korábban meséltem hogy mióta felfüggesztették az egyetemi tanulmányaimat bődületesen sok szabadidőm lett, és nagyon sok felesleges energiám amit nem tudtam levezetni. Gondoltam egyet, egy délután átmentem a szomszédos hotelbe, hogy csókolom, kérek szépen egy kondibérletet. Életemben nem láttam még olyat hogy konditerem.

1. Nap: Megvettem a bérletet (egy egész munkanapnyi fizetésem(!!!!!!), kicsit fájt), hazaszaladtam éppen öltöznék át hogy na akkor csapassuk. De opsz, nincs cipőm. Mert amikor költözni kellett akkor otthagytam, mondván "hogy cipeli a f.szom ezt a régi szakadt szart". Kissé morci voltam, összeszedtem magam elmentem az első bevásárlóközpontba kici occó sportcipőért. Na az a bizonyos kici occó cipő 8k-nál kezdődött, és szaladt is fel bőven 40fölé. *Ide illesszetek be egy tetszőleges káromkodásokat tartalmazó mondatot* nem vagyok hajlandó 2ezer forintnál többet kiadni egy oylan cipőért amibe csak belerohad a lábam és szétszakítom. Még morcibb lettem, hazamentem.

2. Nap: Csak van Budapesten is olyan rész ahol olcsón lehet szar cuccokat szerezni? Elnavigáltak pár helyre, néha éreztem a hátamban a lehetséges bicskát is. De végre megtaláltam álmaim cippelőjét, egy random aluljáró turkálójában. Egy ocsmány, sárga, leggyászabb műanyag de csodálatos 1500Ft-os "sportcipőt".
Hazamentem és boldogan öltöztem a modern, kényelmes, testhezálló sportöltözetbe. Vagyis, occó kínai testszínű sportmelltartó, vastag téli hosszú zokni, ronda sárga undorító műanyag cipő, gólyatáboros fos zöld póló, és a gimis tesinadrágom amiben ha sétálok leesik rólam. Ó és túrtam egy kulacsot is 200Ft-ért. Bemegyek, mindenkin a legdrágább és legmodernebb sportcucc 10k-s jóganaci 20k-s futócipő.., kicsit se néztek egy hanyag csövesnek. De én úgy vagyok vele hogy nem vásárolok össze minden szart előre, ha majd bejön az új hobbim akkor befektetek új dolgokra. Jó lehet nadrágra mégis kéne :D
Kis idő múlva szembekerültem azokkal bizonyos gépekkel. Boldogan szaladtam az egyetlen ismerőshöz, és a titkos szerelmemhez a szobabiciklihez. Imádok bicajozni, komolyan. Hát ezen kicsit sok gomb van.. hiába a 21. század meg minden, de basszus a dolgok nagy részen akkor is csak egy kibekapcsgomb van. Addig nyomogattam még valamit el nem kezdett számolni. Hát ez izi, tojuk fel maxra. Oké nem para. Aztán néha akadt egyet kettőt a pedál amitől majdnem leestem arról a szarról. 30 percig szórakoztattam magam a biciklivel. Na mennyünk felfedezni...
A taposós gépek viccesek voltak, tériszony minden, nem értettem hogy működik. Az egyiken szabályosan rávetődtem a habtestemmel hogy mozduljon meg de semmi.. (majd egyszer ellesem valakitől). A futópaddal úgy vagyok hogy félelmetes, szeretek én mozogni a földhöz képest, és nem fordítva. Faluból gyüttem, a mozgólépcsővel sem sikerült még megbarátkoznom :D. Ráadásul a futás szerintem rohadt unalmas ^^ Áttértem a gyúrós részhez, hogy huh ezek faszák, izi. Na miután 2percig húzogattam az 5 kilós szaromat.. olyan *ide helyettesítsetek be valami olyat hogy gecijólnézki* pasik társaságában, kissé elszégyelltem a krumpli testemet és a papucsállatkához hasonló fizikumomat, és visszamentem biciklizni..

3. Nap: Hátő... bulika volt :D

4. Nap: Ismét egy lógós nap, rendezvényt szerveztem.

5. Nap: Inkább nem nyúltam már semmihez és 1,5 órát bicikliztem.