Azért több mint 3 hónapig húzni egy blog versenyt na az már művészet. Viszont ez idő alatt nagyon sok dolgot megfigyelhettem a kis versenyzőimen. Sok embernél látható volt a fejlődés, nem is kicsit illetve azok akik már kialakították a maguk külön kis világát azok nagyon szépen tartották magukat az eddigiekhez. Erről is szeretnék írni a pár szót majd a későbbiekben.

Na és mesélek kicsit a nagy harci helyzetről nálam. Megy a meló megy suli, bár most istentelen sokat kellett haza rohangálni, részben az előző bejegyzésben írt dolgok miatt. Most talán egy kis nyugalom. De megvettem a májusi kondi bérletet és eddig 3x voltam -.- annyi időm volt rá kb, de már átkozottul hiányzik. A koliba már csak aludni járok be, de azt is csak néha.

A másik dolog hogy bepasiztam, beadtam a derekamat egy jó pár hónapon át tartó masszív fűzésnek. Őszintén megmondom most sem érzek semmi különöset iránta, semmi egyebet mint eddig. És ezért is tartott a dolog 3hónapig, mert megmondtam neki hogy én nem árulok zsákbamacskát, ez van kész. Pontosan tudja hogy mekkora faszfej tudok lenni, és ha ezek után is akart úgy döntöttem próbáljuk meg. Egy teljesen jó srác aki már nagyon régóta a barátom, nem tudom honnan jött neki ez az agymenés hogy engem akar.. de már 3hónapja húzom az agyát.. nemet sem akartam neki mondani de őszintén szólva igent se. Most nem tudok ezek után ti minek néztek engem, őszintén szólva én nem érzem magam rosszul, oké hogy csúnyának hangzik de és mindenről a legmegfelelőbben informáltam a srácot, és azt is pontosan tudja hogy miért mentem bele a dologba. De eddig a kapcsolatunk határozottan a pozitív, csak a „közös baráti kör” mellékhatásai adottak. Itt a vége mesének, de ez további fennakadást fog okozni kedves versenyzőimnek szóval sry egyszer lesz eredmény :D

Most nézem hogy a „bemutatkozásnál” még 20éves vagyok, pedig január végén töltöttem a 21.-et. Látszik hogy azóta szakad rám a sok szar :D

Igen kések a versennyel.

Egy nagyobb esemény apró szervezőgárdájának az egyik kulcsa vagyok, az a héten lemegy.  Több hete erre készülünk gőzerővel, és én személy szerint már nagyon nagyon vártam. Végre meglesz a munkánk gyümölcse, és elvezhetjük azt amit hetekig szerveztünk. De mint pár órája megtudtam nélkülem fogják élvezni a többiek.

Elhunyt ma délután nagyapám, és haza kell utaznom. Azt sajnálom hogy több mint 2hónapja nem láttam mert azt a kevés időt amit otthon töltök ő máshol tölti általában. Otthon ugye járni kell az ilyenkor szokásos köröket, meg kell adni a módját egy halott elbúcsúztatásának. Ezzel kapcsolatban még nem ütött be annyira, fapofával pislogok körbe a világban, de ahogy ismerem magam pár napon belül fuldokolni fogok a könnyeimtől.

A szobatársam, hatalmas nagy pácban van, és ha 3 évig együtt élsz valakivel és barátok vagytok akkor azért az ilyen eléggé megvisel. Egyszerűen olyan a helyzete hogy a büdös életben nem fogom átérezni úgy igazán (és őszintén szólva nem is remélem hogy velem is megtörténik), és nem tudok neki semmit sem mondani, pedig a padlóról kaparja fel az életét ami még tönkre se ment annyira mint amennyire mehetne.

De az a hét is húzós lesz mert miért ne. (+tesóm ballagása)

Szóval sorry pofátlanság több mint egy hónapig húzni, na de ez van :)

... egy átlagos munkanapon.

Szerintem nem túlzás ha azt állítom hogy a fél életemet a tömegközlekedésen töltöm, azon belül is főleg a hőn szeretett 3-as metrón. Komolyan elgondolkoztam azon, hogy lakássá alakítok egy metrókocsit, és így megfelelően beidőzített felkelés után, bármi 10percre lehet tőlem. És nem egy órára vagy többre. Vidéki gyerek vagyok, nem szoktam hozzá ahhoz hogy városon belül órákat kell megtennem hogy A-ból B-be jussak, és persze naponta nagyon sokszor. Ugye a kis OKJ első fele erre a halálf.szán, a másik arra, a meló amarra, én meg persze még amarra lakok. Szóval ha valaki tudja milyen úton-módon alakíthatok lakókocsivá egy üzemben lévő hármasmetró vagont szóljon, szerintem ez egy kitöltetlen piaci rés.

Munka, végre van asztalom (majdnem fél év után eddig is eljutottunk), és az asztallal együtt nőt a teendőim száma is. Ma két megbeszélésem volt a német kollégával akivel együtt dolgozok. Hát.. én meg a külföldiül karattyolás, mutogatás,  makogás, nyelvkeverés, google translater. Elég ciki, arról beszélgetünk amit hónapok óta csinálok, és nem tudom magam kifejezni normálisan, nem érti meg hogy mit akarok, elbeszélünk egymás mellett. Világ életemben az idegennyelv volt a legnagyobb gyenge pontom, eddig úgy el éldegéltem nélküle.. de most egy komoly munkahelyen, ha nem tudod előadni külföldiül hogy miért lopod a cégnél a napod az elég ciki. Főleg hogy a ma délelőtti megbeszélésen a feletteseim kettesben hagytak a bácsival, nem győztem szerencsétlentől elnézést kérni hogy ennyire nem megy, és csak reménykedni tudok abba hogy a nyelvi nehézségeim ellenére azért elégedett a munkámmal.

Szóval egy napom úgy néz ki, hogy mostanság már valamilyen csoda folytán fel tudok kelni (talán az egyetem beszüntetésével sikerült egy olyan dolgot kifejlesztenem hogy bioritmus, de nem kiabálom el..), eljárok edzeni és maximum éjfélkor már csucsuka. Mondjuk az utóbbi pár napban valamiféle fétise lett a telefonomnak az hogy "becsússzan" az ágy mögé, én nem mellékesen ahhoz is hozzászokott hogy néha nem csörög. De mivel nagyjából jön rendbe a beépített vekkerem nem para, és ha reggel nagyon elalszok (nem tudom milyen sámán skill ez) akkor annak köze van ahhoz hogy gáz van a 3-as metróval.

Hazajövök, dirr ágy. Csókolom.